A koronavírus járvány miatt világszerte megállt a sportélet, így a hazai bajnokságog, köztük a röplabda is jelenleg szünetel, a szövetség jelen hivatalos álláspontja szerint május 15.-ig biztosan. Gulyás Ferencet kérdeztük a jelenről, és már egy kicsit a jövőről is
„A szolnoki röplabdával kapcsolatban úgy látom, hogy elég nagy kétségbe van mindenki esve. – kezdte szavait Gulyás Ferenc, a Szolnoki Röplabda Klub vezetőedzője. Ugye azt tudni kell, hogy így, mivel nem játszanunk bajnokságot, nincs több mérkőzés május 15.-ig a szövetség döntése által. Több csapattal beszéltem már ezzel kapcsolatban, hogy mi is azért egy vonalon fussunk. Minket a szövetség másfél-két hete kérdezett meg arról, hogy mi a véleményünk. Úgy gondolom, ezt jó egy hónappal ezelőtt már meg kellett volna tenni, úgy ahogy ezt más sportágaknál megtették, nálunk ez úgy vettem észre késésben van.”
„Azt tudni kell, hogy mind női, és férfi vonalon is rengeteg külföldi játékos szerepel. Ezeknek a játékosoknak különböző szerződéseik voltak. Ezekbe ugye beletartozik a szállás, az étkeztetés, fizetés, vízumok, és sok minden más. A röplabda társadalom vezetőivel mikor megtudtuk ezt a május 15.-t, ahogy én is, gyorsan, egymással összebeszélve, és lekérdezve, hogy ki hogy gondolja ezt a történetet, én úgy láttam, hat csapattal egyeztetve, önálló döntéshozással, hogy vége a bajnokságnak. Volt már olyan csapat, amely el is engedte a külföldi játékosait, mire a szövetség kihozta a május 15.-i időpontot. Volt csapat, amely úgy döntött, hogy nem is tudja folytatni a bajnokságot, mivel nem is tudja finanszírozni egyáltalán, tehát nem állnak olyan anyagi helyzetben a csapatok, hogy itt előre már mindenki megkapta volna ezeket a pénzeket, hónapról hónapra éltünk, és így már valamelyik csapatnak már kétséges volt a márciusi fizetéseknek a kifizetése is. Úgy döntöttünk, a bajnokságnak vége.”
„Ennek megfelelően döntött a Szolnoki Röplabda Egyesület is Gávris Szabolccsal, mint elnökkel egyeztetve, hogy nem játszunk tovább. A játékosainkat tisztességgel, becsülettel március 31.-ig mindenkit kifizettünk, ahogy abban megállapodtunk, és innentől kezdve egy közös megegyezéssel felbontjuk a szerződést. Én nagyon örülök annak, hogy a mi fiataljaink felfogták azt, hogy játék nélkül, edzés nélkül egy egyesület nem tudja ezt finanszírozni, hogy nem tesznek érte semmit. Még edzeni sem tudtunk, hiszen a teremnek a bérlése is megállt, mivel az önkormányzat minden csapatnál leállította az edzéseket. Arra kértem a fiataljainkat, hogy maradjanak edzésben, amíg lehet. Küldtem nekik három hétre való edzéstervet, ez mindenkire rá van bízva, hogy ezt megcsinálja, vagy sem, innentől kezdve az ő tisztessége az, hogy beleáll e ebbe a történetbe, vagy nem. Én úgy gondolom, hogy ezek a fiúk, egy hetes pihenő után már elkezdték maguktól is csinálni.”
A bajnokságban a röplabda szövetség kérdezte a véleményünket, amelyre, mint mondtam, mi egyértelműen azt válaszoltuk, hogy a bajnokságot nincs értelme tovább folytatni, sok külföldi hazament, ezáltal a csapatok is foghíjasan tudnának felállni, illetve látjuk, hogy ez nem egy hónapról szól. Látjuk azt, hogy ez június-júliusig ki fog tartani. Én abban bízom, hogy egyik játékosom, és annak családtagja sem kapja meg.
„Ami jobban aggaszt, az a következő év elindulása. Beszélek még a fiúkkal, nagyon szeretném, ha ezt a csapatot össze tudnánk tartani, mert úgy gondolom, hogy ez egy nagyon jó kis társaság volt. Szépen össze is értünk a végére. Az eredmények is úgy jöttek, hogy győzelem győzelem győzelem. Én itt láttam azt már, hogy a csapatban volt olyan kohézió, volt olyan lendület, hogy ebben a bajnokságban nagyon jól jöttünk volna ki. Sajnálom, hogy így történt, ezzel nem tudunk mit kezdeni, nekünk már a jövőn kell gondolkodni, ezért szeretném ezt a társaságot maximálisan összetartani. Bízom benne, hogy sikerülni fog, és mindenki hisz abban, hogy Szolnokon lesz röplabda, ugyanis nagyon sok csapatnál, akivel beszéltem, felmerült, hogy mi lesz a jövő évben. Hisz nem is biztos, hogy ki tudják fizetni a játékosokat, vagy éppen nagyon nagyon nehezen. A vállalkozások megálltak, nem tudnak honnan támogatót találni. Én bízom abban, hogy mi össze fogjuk tudni olyan szinten rakni magunkat, hogy ezekkel a játékosokkal, akik itt voltak, meg tudunk egyezni, és el tud indulni a sport, el tud indulni a röplabda is, ha egy kicsit csúszva is akár, és egy jó szezont tudnánk futni.”
Mi pedig szeretnénk ezúton is mégegyszer megköszönni, az egyre növekvő szurkolótáborunk bizalmát, és támogatását. Nélkületek nem lettek volna olyan értékesek a győzelmek, amelyeket az utolsó fordulókban arattunk. Reméljük, jövőre találkozunk ismét a Tiszaligeti Sportcsarnokban, és egy sikeres évet tudunk majd produkálni. Addig is mindenki vigyázzon egymásra, és szeretteire, maradjunk otthon!
HAJRÁ SZOLNOK!
